Csecsemőkori reflexek, egyensúly és olvasás

Mi állhat a háttérben, ha egy gyermek nehezen tanul meg olvasni?

Sok szülő találkozik azzal a helyzettel, hogy a gyermeke nehezen tanul meg olvasni, vagy láthatóan nincs kedve hozzá. Az olvasás gyakran küzdelmessé válik: lassabb tempó, bizonytalan betűfelismerés, gyors elfáradás jellemzi. Olvasási nehézségek hátterében néha nemcsak fonológiai okok, hanem éretlen reflexek (ATNR/STNR) illetve gyenge vesztibuláris érettség áll.

Ilyenkor természetes reakció, hogy több gyakorlást próbálunk beiktatni – de érdemes egy lépéssel hátrébb lépni, és megnézni, mi állhat a háttérben.

Az egyik kevésbé ismert, ugyanakkor egyre több figyelmet kapó terület a csecsemőkori reflexek fennmaradása, valamint az egyensúlyrendszer működésének érettsége.

A primitív reflexek velünk született, automatikus mozgásminták, amelyek az első életévben segítik a fejlődést. Ha a reflexek integrációja, illetve leépülése nem történik meg teljes mértékben, az idegrendszer működése bizonyos területeken éretlenebb maradhat. Ez egy fejlődési elakadás, amely több területen is megjelenhet: mozgáskoordinációban, testtartásban, figyelemben vagy az érzékszervi feldolgozásban – és gyakran a tanulási folyamatokban is.

Az olvasás ugyanis nem csupán kognitív tevékenység, hanem komplex idegrendszeri együttműködés. Szükséges hozzá a stabil testtartás, a pontos és összehangolt szemmozgás, a test két oldalának együttműködése, valamint a megfelelő figyelmi szabályozás. Ha ezek közül bármelyik terület bizonytalanul működik, az az olvasás folyamatát is megnehezítheti.

Bizonyos fennmaradt reflexek konkrét nehézségekkel hozhatók összefüggésbe. Az STNR például megnehezítheti a stabil ülőhelyzet megtartását, ezért a gyermek gyakran az asztalra borul, hamar elfárad. Az ATNR hatással lehet a szemkövetésre, ami sorok kihagyásához vezethet, míg a Galant-reflex fennmaradása állandó mocorgásban, nyugtalanságban jelenhet meg.

Kiemelt szerepe van az egyensúlyrendszernek és a szemmozgásoknak is. Az olvasás során a szemnek folyamatosan, pontosan kell követnie a sorokat, amit a vesztibulo-okuláris reflex (VOR) támogat: ez biztosítja, hogy a látott kép mozgás közben is stabil maradjon. Ha ez a rendszer nem működik megfelelően, a gyermek úgy érzékelheti, hogy a betűk elmozdulnak, „ugrálnak”, vagy nehézséget okoz a soron tartás.

Az egyensúlyrendszer (vesztibuláris rendszer) működésének egyik egyszerűen megfigyelhető jele a forgás utáni szemmozgás, az úgynevezett nisztagmus. Normál esetben forgás után néhány másodpercig tartó szédülés és szemmozgás figyelhető meg. Ha ez a reakció hiányzik, vagy az életkorhoz képest túl rövid ideig tart, az a vesztibuláris rendszer alulműködésére, érettlenségére utalhat.

Nem az a probléma, hogy a gyermek szédül, hanem éppen az, hogy nem. A csökkent reakció az idegrendszer alacsonyabb aktivációját jelezheti ezen a területen.

Több megfigyelés is rámutat arra, hogy a vesztibuláris rendszer és a szemmozgások működésének eltérései gyakrabban fordulnak elő olvasási nehézségek, diszlexia vagy figyelemzavar esetén. Ezekben az esetekben a vizuális információk stabilizálása nem történik meg optimálisan.

A jó hír ugyanakkor az, hogy az idegrendszer fejleszthető. Célzott, mozgásalapú fejlesztéssel a fennmaradt reflexek integrálhatók, az egyensúlyrendszer működése javítható, ami közvetetten az olvasási képességekre is pozitív hatással lehet.

Ha a gyermeked nehezen olvas, nem biztos, hogy több gyakorlásra van szüksége. Lehet, hogy előbb a testének kell „utolérnie” magát. És amikor ez megtörténik, az olvasás nem harc lesz többé, hanem egyre természetesebb folyamat.

Paulik Mónika fejlesztőpedagógus, reflexmentor

A témáhozkacsolódó tudományos cikkek, kutatások:

Stephens-Sarlós, E. (2024). The relationship between primitive reflex profile and development of vestibular maturity in early school years. EQOL Journal

McPhillips, P. G., Hepper, P. G., & Mulhern, G. (2000). Effects of replicating primary-reflex movements on specific reading difficulties in children: A randomised, double-blind, controlled trial. The Lancet, 355(9203), 537–541.

McPhillips, P., & Jordan-Black, J. A. (2007). Primary reflex persistence in children with reading difficulties (dyslexia): A comparison with controls.

Taylor, M., Houghton, S., & Chapman, M. (2004). Primitive reflexes and attention-deficit/hyperactivity disorder: Developmental implications of early states of CNS dysfunction.

Gieysztor, E. A., Choińska, A. M., & Paprocka-Borowicz, M. (2020). Two-year follow-up of the effectiveness of an intervention to reduce primitive reflexes in preschool children.