Idegrendszeri éretlenség gyermekkorban – rejtett jelek szülőknek

Ismerős lehet az a helyzet, amikor egy gyermek nehezen tud egy helyben ülni, hamar kiborul, és egy rövidnek induló feladat is aránytalanul nagy küzdelemmé válik. Előfordulhat az is, hogy látszólag apró ingerekre reagál túlérzékenyen:
„Szúr a címke.”
„Zavar a cipő.”
„Túl hangos minden.”

Ezek a jelenségek gyakran már az óvodai mindennapokban is megjelennek, az iskolai helyzetekben pedig – ahol hosszabb ideig kell figyelni, ülni, alkalmazkodni és teljesíteni – sokszor még erőteljesebbé válnak. Ilyenkor a környezet hajlamos a viselkedést önmagában értelmezni:

• figyelmetlenségként,

• túlérzékenységként vagy

• fegyelmezetlenségként.

A szülők gyakran magukat hibáztatják, vagy úgy érzik, gyermekük „nem akar” megfelelni.

Pedig ezekben az esetekben gyakran nem viselkedési problémáról, hanem az idegrendszeri érés sajátosságairól van szó.

Mit jelentenek a csecsemőkori reflexek a gyermek fejlődése szempontjából?

A csecsemőkori – más néven primitív – reflexek automatikus, akaratlan mozgásminták, amelyek már a magzati élet során megjelennek, és a csecsemőkor első hónapjaiban meghatározó szerepet töltenek be. Ezek a reflexek segítik a túlélést és az alkalmazkodást:

• támogatják a védekezést,

• a táplálkozást,

• a testhelyzetek kialakulását, valamint alapvető szerepet játszanak

• az érzékelés és az érzékszervi feldolgozás fejlődésében.

A primitív reflexek működése nem csupán mozgásos válaszokat jelent, hanem aktívan ingerli az agykéreg fejlődését is. Az idegrendszer érésének előrehaladtával a magasabb szintű idegi központok fokozatosan átveszik az irányítást, és gátlás alá helyezik ezeket a korai reflexeket. Ez a folyamat annak a jele, hogy a gyermek idegrendszere készen áll a komplexebb mozgásokra, a szabályozott figyelemre és a tanulási helyzetek kezelésére.

Mi történik, ha egy reflex aktív marad?

Amennyiben egy vagy több primitív reflex nem integrálódik megfelelően, az idegrendszer éretlenségének jele lehet. Ennek hatása nem elszigetelten jelenik meg, hanem több területen is érezhető.
Befolyásolhatja a

• mozgáskoordinációt,

• az érzékszervi feldolgozást,

• a figyelmi szabályozást és a

• tanulási helyzetekhez való alkalmazkodást.

Ilyenkor a gyermek idegrendszere gyakran folyamatos készenléti állapotban működik. Ez azt eredményezheti, hogy a gyermek nehezen tud megnyugodni, hamar túlterhelődik, és a környezeti ingerekre – hangokra, érintésekre, vizuális hatásokra – fokozottan reagál. A kívülről „túlzó” viselkedés mögött ilyenkor nem akaratosság vagy szándékos ellenállás áll, hanem az idegrendszer éretlensége.

Sok szülő és pedagógus ilyenkor azt érzi, hogy „valami nem áll össze”, mégis nehéz pontosan megfogalmazni, mi okozza a mindennapi nehézségeket. Ezekben az esetekben érdemes az idegrendszeri háttér irányába tekinteni, hiszen előfordulhat, hogy a gyermek többre lenne képes, ha az idegrendszere megfelelő támogatást kapna.

A fejlődés folyamata egyéni ütemű

Fontos hangsúlyozni, hogy az idegrendszer érése nem egyszerre és nem azonos ütemben zajlik minden gyermeknél. Az eltérések természetesek, ugyanakkor bizonyos esetekben célzott támogatásra van szükség ahhoz, hogy a fejlődés kiegyensúlyozottan folytatódjon.

A jó hír az, hogy az idegrendszeri érés támogatható és fejleszthető, elsősorban mozgáson és szenzomotoros tapasztalatszerzésen keresztül. Ilyenkor nem a viselkedést kell „kijavítani”, hanem az idegrendszer működését kell segíteni – hogy a gyermek ne állandó alkalmazkodási kényszerben, hanem biztonságos, nyugodt állapotban tudjon működni.

Amikor az idegrendszer megkapja a számára szükséges ingereket és támogatást, a viselkedés gyakran magától rendeződik, és a gyermek végre azt tudja megmutatni, amire valójában képes.

Ha szülőként azt érzed, hogy a megszokott megoldások nem működnek, érdemes lehet más nézőpontból is ránézni a helyzetre.

Paulik Mónika, fejlesztőpedagógus

Felhasznált szakirdalom:

Ayres, A. J. (2005). Sensory integration and the child. Los Angeles: Western Psychological Services.

Goddard Blythe, S. (2015). Reflexek, tanulás és viselkedés. Budapest: Medicina.

Gieysztor, E. Z., Choińska, A. M., & Paprocka-Borowicz, M. (2018). Persistence of primitive reflexes and associated motor problems in healthy preschool children. Archives of Medical Science, 14(1), 167–173.

Sarlós, E. (2020?). A primitív reflexek, illetve a perzisztálás esetén hatásuk a tanulási képességekre és a viselkedésre (doktori disszertáció). ELTE PPK.

Stephens-Sarlós, E. (2023). The relationship between primitive reflex profile and development of vestibular maturity in early school years. Exercise and Quality of Life