Primitív reflexek és az iskolakezdés – egy óvodai felmérésem tanulságai

Az iskolakezdés előtt álló gyerekektől egyik napról a másikra rengeteg új elvárás jelenik meg. Hosszabb ideig kell ülniük, figyelniük, feladatot követniük, ceruzát használniuk, vonalak között írniuk, tábláról másolniuk. Ezek a készségek azonban nem pusztán akarat kérdései. Nem fegyelmezésből, és nem egyszerűen abból fakadnak, hogy „majd megérik”.

Ezek mögött egy összetett idegrendszeri érési folyamat áll.

2025. júniusában öt óvodában teszteltem a Stephens-Sarlós program segítségével a nagycsoportos gyermekek csecsemőkori reflexeit. A kutatás célja az volt, hogy felmérjem, hogy egy átlagos budapesti óvodai közegben, nagycsoportos, iskolakezdés előtt álló gyerekeknél milyen mértékben integrálódtak a csecsemőkori (primitív) reflexek.

Kik vettek részt a felmérésben?

A vizsgálatban 56 nagycsoportos óvodás vett részt, különböző budapesti óvodából. A gyerekek tipikus, átlagos óvodai környezetben nevelkedtek, nem speciális intézményekből érkeztek.

A felmérés során több primitív reflex aktivitását vizsgáltam, többek között:

• ATNR

• STNR

• Galant-reflex

• TLR (előre és hátra)

• Moro-reflex

• Markoló és talpi markoló reflex

• Szopó–kereső reflex

• Babkin-reakció

Mit mutattak az eredmények?

Az egyik legfontosabb és meglepő eredmény a következő volt:

Egyetlen gyermeknél sem volt megfigyelhető az összes vizsgált primitív reflex teljes leépülése.

Ez azt jelenti, hogy a nagycsoportos korosztályban az idegrendszeri érés folyamata sok gyermeknél még aktív, „dolgozó” állapotban van. A neuromotoros integráció nem mindenkinél zárult le teljesen az iskolakezdés előtt.

Ez önmagában nem jelent problémát, viszont fontos háttérinformáció az iskolai terhelések megértéséhez.

A reflexaktivitás erősségének megoszlása

A vizsgált gyerekeknél az alábbi megoszlás volt megfigyelhető:

• 15 gyermeknél a reflexek csak enyhe formában voltak jelen

• 11 gyermeknél csak egy reflex maradt aktív

• 30 gyermeknél kettő vagy több reflex volt erősen kiváltható

Ez a kép jól mutatja, hogy a nagycsoportos korosztályon belül nagyon széles skálán mozog, kinél mennyire rendezett már a neuromotoros háttér. Ez a különbség pedig az iskolakezdés terhelése szempontjából nem elhanyagolható tényező.

A leggyakrabban fennmaradó reflexek

A vizsgálat alapján a nagycsoortos óvodásoknál (6-7 éves korosztály) leggyakrabban az alábbi reflexek maradtak aktívak:

• ATNR – 50 gyermeknél

• Markoló reflex – 47 gyermeknél

• Babkin-reakció – 45 gyermeknél

Ezek az eredmények különösen fontosak, mert szoros kapcsolatban állnak az iskolai teljesítmény szempontjából kulcsfontosságú területekkel, például:

• szem–kéz koordináció

• a két kéz együttműködése, középvonal átlépése

• ceruzafogás szabályozása

• ujjak finom, elkülönülő mozgásai

• kéz–száj együttmozgások (pl. írás közbeni nyelvmozgás, grimaszok)

A leginkább gátlás alá került reflexek közé a TLR előre és hátra tartozott, ami arra utal, hogy a testtartás és az egyensúly alapjai sok gyereknél már stabilabbak. Ugyanakkor a finom szabályozás és koordináció több esetben még érés alatt állt.

Mit jelent mindez az iskolakezdés szempontjából?

Az iskola első időszaka sok gyermek számára nem fokozatos ráhangolódás, hanem gyors alkalmazkodás:

• több ülés, kevesebb mozgás

• hosszabb ideig tartó figyelmi terhelés

• finommotoros pontosság elvárása (írás, vonalvezetés, másolás)

• gyors tempó, kevés egyéni ütem

Ha egy gyermeknél több primitív reflex még aktív, az nem azt jelenti, hogy ne lenne képes tanulni vagy írni. Viszont azt jelentheti, hogy nagyobb erőfeszítéssel teljesít bizonyos helyzetekben. Ilyenkor gyakrabban jelenhetnek meg olyan jelzések, mint:

• gyorsabb kifáradás

• széteső figyelem

• görcsösebb ceruzafogás

• nehézség a tábláról másolásban

• olvasásnál nem tudja követni a sorokat

• olvasásánál nem tudja követni a sorokat

• beszédészlelési gondok

• fokozott testi nyugtalanság

• szorongás

Ezek a jelenségek sokszor nem önálló problémák, hanem a neuromotoros érés aktuális állapotának kísérői.

Mi történik a primitív reflexekkel a fejlődés során?

A primitív reflexek sorsa az idegrendszeri fejlődés során nem egységes. Egy részük – például a Moro-reflex vagy a szopó-kereső reflex – az idegrendszer érésével kérgi gátlás alá kerül, vagyis a magasabb idegrendszeri központok működésének megerősödésével fokozatosan elveszítik kiválthatóságukat.

Más reflexek ezzel szemben nem eltűnnek, hanem integrálódnak: funkcionálisan beépülnek a későbbi testtartási, koordinációs és mozgásszervezési mintákba. Ide tartozik többek között az Aszimmetrikus Tónusos Nyaki Reflex (ATNR), a Szimmetrikus Tónusos Nyaki Reflex (STNR), a Tónusos Labirintus Reflex (TLR), valamint a Galant-reflex.

A primitív, más néven csecsemőkori reflexek megfelelő integrációja, illetve kérgi gátlás alá kerülése alapvető feltétele a harmonikus mozgásfejlődésnek, a stabil testtartásnak és a hatékony idegrendszeri működésnek.

Mit lehet tenni? – a reflexintegráció szerepe

A reflexek leépülése nem akaratlagos, hanem az idegrendszer működését érintő érési mechanizmus, amely célzott, megfelelő mozgásmintákon keresztül támogatható.

A reflexintegrációt, reflexgátlást támogató megközelítés lényege nem a kifárasztás vagy a teljesítmény növelése, hanem az, hogy az idegrendszer megkapja azokat az ingereket, amelyek elősegítik a még aktív reflexek fokozatos gátlását. Ennek kulcsa a rendszeresség és a tudatos, mindennapokba illesztett mozgásos tevékenység.

Mi változhat, ha a csecsemőkori reflexek gátlás alá kerülnek?

A primitív reflexek aktivitásának csökkenése nemcsak mozgásos szinten, hanem komplex módon jelenik meg a gyermek működésében. Többek között megfigyelhető:

• stabilabb figyelmi működés

• hatékonyabb önszabályozás

• kevésbé görcsös ceruzafogás

• alacsonyabb belső feszültségszint

• nagyobb terhelhetőség tanulási helyzetekben

Fontos hangsúlyozni, hogy a reflexintegráció nem gyors megoldás, hanem egy természetes fejlődési folyamat tudatos támogatása.

Zárógondolat

A felmérés eredményei azt mutatták, hogy a nagycsoportos korosztályban a primitív reflexek részleges fennmaradása gyakoribb, mint ahogy azt sokan feltételezik. Az iskolakezdés sikeressége szempontjából ezért a neuromotoros háttér megértése és a mozgásfejlesztés tudatos beépítése fontos prevenciós lehetőséget jelent.

Minél inkább teret kap már óvodáskorban az idegrendszeri érés mozgáson keresztüli támogatása, annál nagyobb eséllyel válik az iskolakezdés egy gyermek számára kezelhető, fejlődést támogató élménnyé.

Paulik Mónika, fejlesztőpedagógus, csecsemőkori reflexek gátlása tanácsadó

Felhasznált irodalom:

Bod M. (2019). Az idegrendszer normális és kóros fejlődése. In: Gyermekneurológia. Medicina, Budapest 
Farmosi I. (2011). Mozgásfejlődés, Dialóg Campus, Budapest 
Gieysztor, E. Z., Choińska, A. M., & Paprocka-Borowicz, M. (2018). Persistence of primitive reflexes and associated motor problems in healthy preschool children. Archives of Medical Science, 14(1), 167–173.
Király T. és Szakály Z. (2011). Mozgásfejlődés és a motorikus képességek fejlesztése gyermekkorban
McPhillips, M. Hepper, P. G., & Mulher, G. (2000). Effects of replicating primary-reflex movements on specific reading difficulties in children: A randomised, double-blind, controlled trial. The Lancet, 355(12), 537–541
Sarlós E. (2021.) Az intézményes keretek között történt szenzomotoros fejlesztés hatása az 5–8 éves gyerekek szenzomotoros fejlődésére, auditív és vizuális tanulási részképességeire. Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Doktori Iskola Sport és Egészségnevelés Program, Budapest
Stephens-Sarlós E. (2022.) A Stephens-Sarlós program. Kulcslyuk Kiadó, Budapest